nat b
Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

vasárnap, július 16, 2006

Könyv / Kurt Vonnegut: A hazátlan ember

Kiadó: Nyitott Könyv
Ha valóban ez Vonnegut, az idén 84 éves nagy amerikai író utolsó könyve, úgy jobb, ha tudjátok, ez nem regény. Leginkább olyan, mint a Virágvasárnap: füzér az író gondolataiból sokmindenféléről, megannyi önéletrajzi momentummal fűszerezve. Kurt pedig még ennyi évesen is több holmi rigolyás vén fasznál, aki be akarja perelni kedvenc cigarettája gyártóját, mivel hiába szívja ugyanazt a mezítlábas Pall Mall-t 12 éves kora óta őrületes mennyiségben, még mindig él.
Tény, hogy e rövidke kötet, mely olyan drága, hogy igazán ráírhatták volna, hogy a bevétel egy része mittomén a magyar rákbeteg gyerekek megsegítésére fordíttatik, sok olyasmit tartalmaz, amit már olvastunk tőle itt meg ott. Mondhatni, bizonyos kedvenc rögeszméit mondja el újra, nem is feltétlenül más szavakkal. Ám azt is leszögezi, hogy a művészetből nem lehet megélni, csak elviselhetőbbé lehet vele tenni az életet. Lehet, hazabeszél, de működik.
Azt is mondja, hogy szerinte seggfej, aki nem olvasta minden idők legjobb amerikai novelláját, a Bagoly-folyót Ambrose Bierce-től. Én finomabban fogalmazok: seggfej, aki csak azért nem olvassa Vonnegut dolgait, mert az író bevallottan szocialista. Hol van az ő szocializmusa attól, amit mi megéltünk?! Vonnegut csak jót akar, ő egy humanista, aki verbálisan úgy osztja Bush-t és sleppjét, mint Jézus a kufárokat a Templomban. És gondoljatok bele, ez az ember, aki le meri írni, hogy késő már, hogy megmentsük a Földet az utódainknak, még mindig él! Még nem múlt idő! Úgyhogy most olvassátok, hátha maradt még valami reménymorzsa, mert Kurt tudja a megfejtést!
Isten áldja!

Címkék: