Az odaút egész addig eseménytelen volt (pár vidám káromkodástól eltekintve a kormányoshölgy részéről), míg Sopron közelébe nem értünk. Na, akkor kezdett el esni. A zuhét mondjuk végül megúsztuk, de a dagonyát nem. Viszont képes voltam közel teljes sötétségben, szandálban és rövidgatyában is eljutni elcsúszás nélkül a bejárattól a nagyszínpadig, meg aztán vissza, és ez akkor is nagy teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy sosem iszom. És ki lehet röhögni a szandál miatt, de az is biztos, hogy a bakancson kívül bármi egyéb cipőt kinyírt volna a sár, ellenben a szandált másnap a kertben vígan le tudtam mosni, és még jó is volt kinn, pillangók, nyár, napfény, és akkor még messze nem meséltem el mindent :)
Szóval, az F.O. System legvégére értünk oda, még hallottuk az utolsó dal végét, meg Matyi újfent eufórikus hangulatú búcsúszavait. Hátha látjuk még.
Aztán 23 helyett 23:30-kor kezdett a Cult, és bő egy órányit ha játszottak. De az csodajó volt.
Anno, a ’93-as Metallica koncertre nem érkeztem elég korán, így csak az utolsó két Cult nótát láttam, és akkor én még szerencsés voltam, mások egy az egyben lekésték, szóval remélem, aki tehetett a korábbi kezdésről, annak volt aztán pár rossz napja… Különben az a két dal sem volt igazi – elszomorított, hogy Astbury és Duffy megváltak a hajuktól, meg ilyenek.
Ma persze sokkal gázosabban néznek ki, mint ’93-ban, viszont esküszöm, jobban tolták, mint akkor. Ian-t kivéve, aki eléggé mufurc volt, és jó pár refrént elsumákolt. Néha, ha nem figyelt, kiderült, hogy tudna ő rendesen is énekelni, de nyilván pihentetőbb volt a népekre bízni a melót. A népek meg hozták is, tényleg, tök jó hangulat volt, bár valamikor félidőtájt pár barom tőlünk nem messze kezdett bunyózni. Szerencsére hamar vége lett, és biztos valaki nagyon megsértett valakit, de talán hagyják már meg az ilyesmit a diszkósoknak, és egy Cult koncerten uralkodjék peace, love és erotica, hehe.
Nézzétek csak, miket nyomtak: Lil' Devil, Sweet Soul Sister (már ettől kikészültem, hiszen ezzel ismertem és szerettem meg a Cult-ot, isten!!!), The Witch (hogy ezzel meg hogy megelőzték a korukat!), Spiritwalker, Revolution (de finom volt!), Rain (ez is), Wonderland (meglepire, és bár jobban örültem volna, ha a Ceremony-ról inkább előszedik a Wild Hearted Son-t, de csuda groovy volt ez e nóta élőben), Edie (akusztikusan nyomta a két főkolompos, hangulatosan, de nem tökéletesen), Fire Woman (na, ilyenkor örülök, hogy hetero férfinak születtem – nem mintha amúgy nem örülnék, de basszus, ez a nóta… ha volt a bulin pap, az tuti, hogy itt vetette le a reverendát meg a kib…ott cölibátust, testvéreim!), Peace Dog, Rise (az utolsó lemezről, de nagyon ott volt ez is), Wild Flower (vonyítás!!!), Love Removal Machine, és ráadásul She Sells Sanctuary. Gyö-nyö-rű!
És az van, hogy akármilyen kiégett vén rohadék is Astbury, olyan erővel meg feelinggel zenéltek, hogy az kész. Hogy a többieket hogy hívják, a dobos kivételével (John Tempesta, aki asszem White Zombie mellett még a Slayerben is ütötte egy darabig) nem tudom, de jók voltak, még ha a másodgitáros egy rossz bohóc is. Szóval a Cult még mindig A Rock & Roll Banda a számomra, pláne a még létezők közül, és akinek nem, az sürgősen vegye meg kb. bármelyik CD-jüket, de inkább mindet.
A hazaúton volt újabb zuhé, az orrunkig sem láttunk, később kis híján belementünk egy az autópálya közepén gazdátlanul elheverő utánfutóba, továbbá Bábolnánál jó sokat álltunk sorban a McDrive-nál, hogy aztán különféle teóriákat találjunk ki arra, miért nem volt náluk sültkrumpli. De nem osztom meg veletek, mert mi van, ha véletlenül ráhibáztunk az igazságra, és jön a maffia, meg minden.
Szóval, az F.O. System legvégére értünk oda, még hallottuk az utolsó dal végét, meg Matyi újfent eufórikus hangulatú búcsúszavait. Hátha látjuk még.
Aztán 23 helyett 23:30-kor kezdett a Cult, és bő egy órányit ha játszottak. De az csodajó volt.
Anno, a ’93-as Metallica koncertre nem érkeztem elég korán, így csak az utolsó két Cult nótát láttam, és akkor én még szerencsés voltam, mások egy az egyben lekésték, szóval remélem, aki tehetett a korábbi kezdésről, annak volt aztán pár rossz napja… Különben az a két dal sem volt igazi – elszomorított, hogy Astbury és Duffy megváltak a hajuktól, meg ilyenek.
Ma persze sokkal gázosabban néznek ki, mint ’93-ban, viszont esküszöm, jobban tolták, mint akkor. Ian-t kivéve, aki eléggé mufurc volt, és jó pár refrént elsumákolt. Néha, ha nem figyelt, kiderült, hogy tudna ő rendesen is énekelni, de nyilván pihentetőbb volt a népekre bízni a melót. A népek meg hozták is, tényleg, tök jó hangulat volt, bár valamikor félidőtájt pár barom tőlünk nem messze kezdett bunyózni. Szerencsére hamar vége lett, és biztos valaki nagyon megsértett valakit, de talán hagyják már meg az ilyesmit a diszkósoknak, és egy Cult koncerten uralkodjék peace, love és erotica, hehe.
Nézzétek csak, miket nyomtak: Lil' Devil, Sweet Soul Sister (már ettől kikészültem, hiszen ezzel ismertem és szerettem meg a Cult-ot, isten!!!), The Witch (hogy ezzel meg hogy megelőzték a korukat!), Spiritwalker, Revolution (de finom volt!), Rain (ez is), Wonderland (meglepire, és bár jobban örültem volna, ha a Ceremony-ról inkább előszedik a Wild Hearted Son-t, de csuda groovy volt ez e nóta élőben), Edie (akusztikusan nyomta a két főkolompos, hangulatosan, de nem tökéletesen), Fire Woman (na, ilyenkor örülök, hogy hetero férfinak születtem – nem mintha amúgy nem örülnék, de basszus, ez a nóta… ha volt a bulin pap, az tuti, hogy itt vetette le a reverendát meg a kib…ott cölibátust, testvéreim!), Peace Dog, Rise (az utolsó lemezről, de nagyon ott volt ez is), Wild Flower (vonyítás!!!), Love Removal Machine, és ráadásul She Sells Sanctuary. Gyö-nyö-rű!
És az van, hogy akármilyen kiégett vén rohadék is Astbury, olyan erővel meg feelinggel zenéltek, hogy az kész. Hogy a többieket hogy hívják, a dobos kivételével (John Tempesta, aki asszem White Zombie mellett még a Slayerben is ütötte egy darabig) nem tudom, de jók voltak, még ha a másodgitáros egy rossz bohóc is. Szóval a Cult még mindig A Rock & Roll Banda a számomra, pláne a még létezők közül, és akinek nem, az sürgősen vegye meg kb. bármelyik CD-jüket, de inkább mindet.
A hazaúton volt újabb zuhé, az orrunkig sem láttunk, később kis híján belementünk egy az autópálya közepén gazdátlanul elheverő utánfutóba, továbbá Bábolnánál jó sokat álltunk sorban a McDrive-nál, hogy aztán különféle teóriákat találjunk ki arra, miért nem volt náluk sültkrumpli. De nem osztom meg veletek, mert mi van, ha véletlenül ráhibáztunk az igazságra, és jön a maffia, meg minden.
Itt vannak képek a Cult-ról, az egyik utitársunk készítette, és nem bénázott a leányzó :)