Gastronomicon rovat:
OK, nem vagyok egy ínyenc, nem tanultam sehol, hogy mi a jó és minőségi az ételek és italok között, viszont véleményem van, és ha nagy ritkán eljutok valami étterembe, vagy kávézóba, vagy bármi helyre, ahol pénzért enni és/vagy inni adnak, akkor leírom, hogy mit tapasztaltam. Aztán, hogy ki mit kezd ezzel, az már az ő saját magánügye.
Tortuga étterem
1203 Budapest, Kossuth Lajos u. 73.
tortuga.hu
Pesterzsébet nem a világ legrosszabb helye, de nem is a legjobb, és semmi esetre sem számít rá az ember, hogy olyan helyet talál ott, mint a Tortuga. Pedig Isten az atyám, ott van!
Aki élete folyamán valamikor is átesett a kalóz-romantika korszakán, annak a hely neve sokat sejtet, csakúgy mint azoknak, akik teknőcöt tartanak odahaza (vagy munkahelyükön). És még egy népcsoport van, akiknek jó eséllyel van némi fogalmuk a tortuga szó jelentéséről: a megboldogult Cadaveres De Tortugas rajongói. Mindazonáltal a hardcore/metal-hoz semmi köze a helyhez, és teknőstetemek sincsenek benne.
Van viszont sok-sok élő teknőc, a dohányzó teremben, az asztalok alatt kiképzett vizesárkokban, és van egy rakás holmi, díszlet, meg persze fogás az étlapon, amik a kalózokra utalnak. Merthogy Tortuga, azaz Teknőc szigete valaha rég híres-hírhedt kalóztanya volt, vagy valami ilyesmi. És azt kell, hogy mondjam, hogy a pálmák, a kardok, a kókuszdiók, a két papagáj, a kiszolgálás tekintetében jól teljesítő pincérek alighanem korhű tengerészruhái, meg az összes többi kellék a jó ízlés határán belül került elhelyezésre. Vagy úgy is mondhatnám, hogy nincs olyan túlzsúfoltsággal elegy műviség, mint mondjuk az amúgy nem rossz hely Dzsungel Café-ban. Biztos aki nagyon vágja a kor mindenféle vonatkozásait, az halom hibát fedezne fel – mi történetesen azért mentünk, hogy jól érezzük magunkat, meg megünnepeljünk valamit, és ez mind sikerült is.
Fa borítású, csatos az étlap, benne kissé szerényebb kivitelű, látnivalóan nyomtatóval készített háttérlapok, amik előtt pauszpapíron az étkek. Minden lap elején némi sztori, hogy ezek a receptek melyik kalóz miféle portyájáról származnak, és persze a (jobbára serpenyőkön felszolgált) kaják nevei is roppant fantáziadúsak. Arról nem is beszélve, hogy tényleg találni köztük egzotikus dolgokat (pl. strucchúsleves, cápasteak, különféle rákok).
Mivel nem vagyunk feneketlen bendőjűek, csak az alábbi ételekkel próbálkoztunk:
• Ezermagvas panírba forgatott pulykamellszeletek aranysárgára sütve, héjában sült burgonyával és gyenge zöldségekkel
• Szigorú Henrik emlékére (Roston vasalt csirkemellfilék baconba göngyölt zöldspárgával és mozzarellasajttal egybesütve, stb.)
• Csokoládés soufflé marcipánnal töltve, tojáslikőrmártással
Ezek alapján azt tudom mondani, hogy ha a körítéshez nem is ér fel a kaja (ahogy az előfordul az ilyen speckó éttermeknél), az átlagnál így is sokkal finomabb. Az adagok bőségesek, a desszert (ami mellé meggyet is kaptunk) különösen jó volt.
A fizetéskor (a számlát kis kincses ládikóban hozzák ki) sem görbült nagyon lefelé a szájam széle, mert tulajdonképpen korrektek az árak. Aki pedig szülinapozni megy oda, feltétlenül jelezze ezt a személyzetnél, mert némi látványos és odaillő meglepetésben lesz része!
Ha pedig pont most olvastad ki a Kincses sziget-et Robert Louis Stevensontól, vagy épp túl vagy a Karib-tenger kalózain, akkor ennél jobb helyet aligha találhatsz, ahol kicsit kiélvezheted az élmény utózöngéit, meg az egzotikus ízeket.
Őszintén szólva azt fontolgatom, hogy odaszokok törzsvendégnek, szerzek félszemtakarót, meg csákót, meg kardot (bár a gyerekeknek adnak ezt-azt), lesz egy kedvenc sarkom, ott kanalazom bé nagy morózusan a cápauszonylevesemet, és ha valaki beszól, azt legyakom. Nyilván pont így fog történni, macskák!
OK, nem vagyok egy ínyenc, nem tanultam sehol, hogy mi a jó és minőségi az ételek és italok között, viszont véleményem van, és ha nagy ritkán eljutok valami étterembe, vagy kávézóba, vagy bármi helyre, ahol pénzért enni és/vagy inni adnak, akkor leírom, hogy mit tapasztaltam. Aztán, hogy ki mit kezd ezzel, az már az ő saját magánügye.
Tortuga étterem
1203 Budapest, Kossuth Lajos u. 73.
tortuga.hu
Pesterzsébet nem a világ legrosszabb helye, de nem is a legjobb, és semmi esetre sem számít rá az ember, hogy olyan helyet talál ott, mint a Tortuga. Pedig Isten az atyám, ott van!
Aki élete folyamán valamikor is átesett a kalóz-romantika korszakán, annak a hely neve sokat sejtet, csakúgy mint azoknak, akik teknőcöt tartanak odahaza (vagy munkahelyükön). És még egy népcsoport van, akiknek jó eséllyel van némi fogalmuk a tortuga szó jelentéséről: a megboldogult Cadaveres De Tortugas rajongói. Mindazonáltal a hardcore/metal-hoz semmi köze a helyhez, és teknőstetemek sincsenek benne.
Van viszont sok-sok élő teknőc, a dohányzó teremben, az asztalok alatt kiképzett vizesárkokban, és van egy rakás holmi, díszlet, meg persze fogás az étlapon, amik a kalózokra utalnak. Merthogy Tortuga, azaz Teknőc szigete valaha rég híres-hírhedt kalóztanya volt, vagy valami ilyesmi. És azt kell, hogy mondjam, hogy a pálmák, a kardok, a kókuszdiók, a két papagáj, a kiszolgálás tekintetében jól teljesítő pincérek alighanem korhű tengerészruhái, meg az összes többi kellék a jó ízlés határán belül került elhelyezésre. Vagy úgy is mondhatnám, hogy nincs olyan túlzsúfoltsággal elegy műviség, mint mondjuk az amúgy nem rossz hely Dzsungel Café-ban. Biztos aki nagyon vágja a kor mindenféle vonatkozásait, az halom hibát fedezne fel – mi történetesen azért mentünk, hogy jól érezzük magunkat, meg megünnepeljünk valamit, és ez mind sikerült is.
Fa borítású, csatos az étlap, benne kissé szerényebb kivitelű, látnivalóan nyomtatóval készített háttérlapok, amik előtt pauszpapíron az étkek. Minden lap elején némi sztori, hogy ezek a receptek melyik kalóz miféle portyájáról származnak, és persze a (jobbára serpenyőkön felszolgált) kaják nevei is roppant fantáziadúsak. Arról nem is beszélve, hogy tényleg találni köztük egzotikus dolgokat (pl. strucchúsleves, cápasteak, különféle rákok).
Mivel nem vagyunk feneketlen bendőjűek, csak az alábbi ételekkel próbálkoztunk:
• Ezermagvas panírba forgatott pulykamellszeletek aranysárgára sütve, héjában sült burgonyával és gyenge zöldségekkel
• Szigorú Henrik emlékére (Roston vasalt csirkemellfilék baconba göngyölt zöldspárgával és mozzarellasajttal egybesütve, stb.)
• Csokoládés soufflé marcipánnal töltve, tojáslikőrmártással
Ezek alapján azt tudom mondani, hogy ha a körítéshez nem is ér fel a kaja (ahogy az előfordul az ilyen speckó éttermeknél), az átlagnál így is sokkal finomabb. Az adagok bőségesek, a desszert (ami mellé meggyet is kaptunk) különösen jó volt.
A fizetéskor (a számlát kis kincses ládikóban hozzák ki) sem görbült nagyon lefelé a szájam széle, mert tulajdonképpen korrektek az árak. Aki pedig szülinapozni megy oda, feltétlenül jelezze ezt a személyzetnél, mert némi látványos és odaillő meglepetésben lesz része!
Ha pedig pont most olvastad ki a Kincses sziget-et Robert Louis Stevensontól, vagy épp túl vagy a Karib-tenger kalózain, akkor ennél jobb helyet aligha találhatsz, ahol kicsit kiélvezheted az élmény utózöngéit, meg az egzotikus ízeket.
Őszintén szólva azt fontolgatom, hogy odaszokok törzsvendégnek, szerzek félszemtakarót, meg csákót, meg kardot (bár a gyerekeknek adnak ezt-azt), lesz egy kedvenc sarkom, ott kanalazom bé nagy morózusan a cápauszonylevesemet, és ha valaki beszól, azt legyakom. Nyilván pont így fog történni, macskák!