Kiadó: Képes KiadóKiadás éve: 2008
Fordította: Bayer Antal
Eredeti cím: Arkham Asylum: A Serious House on Serious Earth
Oldalszám: 120
Ára: 2990 Ft
Kategória: képregény / manga
Alighanem a legbetegebb Batman képregény ez, és valószínűleg a leginkább művészi kivitelű is, melyben a látványnak talán nagyobb is a szerepe, mint a szövegnek.
1989-ben jelent meg eredetileg, tehát előbb, mint a Doug Moensch által írt Batman: Préda és Batman: Terror. Ezek magyarul már pár hava ill. múlt évben kijöttek, és szintén a pszichológiai oldalról közelítik meg Batmant. Abban a két könyvben Dr. Hugo Strange próbálja a Sötét Lovagot lelkileg megtörni, és szintén felbukkan az Arkham Elmegyógyintézet, ám ott az ábrázolás követi a szokásos szuperhősös képregényekét, a sztori pedig így is sok akció elemet tartalmaz. Ez a kötet azonban nagyon más.
Az Arkham Elmegyógyintézet (az elnevezés az alapítójától jön, akinek történetét az ő saját naplójából ismerjük meg, pl. hogy találkozott Junggal és Aleister Crowley-val; ugyanakkor maga az Arkham név H.P. Lovecrafttól származik) elsősorban azon közveszélyes őrültek háza, akiket Batman fogdosott össze. Ám egy csúf napon Joker vezetésével a dilisek veszik át az uralmat. Számos követelésük között a legfontosabb az, hogy a túszul ejtett ápolók, orvosok és egyéb személyzet szabadonbocsátásáért cserébe menjen be Batman – különben mindenkit megölnek... Hősünk, mi mást tehetne, vállalja az életveszélyes feladatot, és ezzel egy iszonyatos utazás veszi kezdetét számára, részint önnön pszichéjébe, részint pedig a bezártakéba. Joker kijátsza azt az adut, hogy tudja, milyen borzalom hívta létre a Denevérembert, és a főhősnek ép ésszel nehezen kibírható kínokat kell átélnie (pl. szembesülnie önmagával, ill. azzal, hogy Batmant magát is az őrület alkotta meg...), hogy pontot tehessen ezen történet végére is.
Ehhez a skót Grant Morrison Grant Morrison által írt félelmetes pszichothrillerhez az angol Dave McKean készített nyomasztó, szürreális képi világú, okkult és egyéb szimbólumokkal súlyosbított festményeket, amiket ráadásul többnyire a legkevésbé sem szokványos képregényes elrendezésben helyezett el. Érzésem szerint az alkalmazott művészetek H.R. Giger-szintű zsenije ő, akit hazánkban alig-alig ismernek. Jó közelítéssel ez az első hivatalosan megjelent munkája, nem számítva a Tükörálarc című, csak DVD-n kiadott filmet, amit ő rendezett. A film forgatókönyvét az a Neil Gaiman írta, akivel közös munkái, s különösen a Sandman képregénysorozat tették McKeant is világhírű művésszé (amihez amúgy csak borítókat festett, míg jelen Batman kötet összes illusztrációja az ő műve). Egyéni stílusú munkáiban a szabadkézi festészet és a grafika keveredik a fényképészettel, különféle kollázs technikákkal, stb. Hatása a – mondjuk így – popkultúrára, ill. a kortárs vizuális képzőművészetekre egyszerűen felmérhetetlen. Ha csak az általa készített CD-borítók listáját megnézzük, máris nyilvánvalóvá válik mindez (ő festette pl. az alábbiakat: Alice Cooper: The Last Temptation, Counting Crows: This Desert Life, Dream Theater: Scenes From A Memory, Bill Bruford’s Earthworks: A Part and Yet Apart, Fear Factory: Demanufacture, egy rakás Frontline Assembly, Machine Head: Burn My Eyes, My Dying Bride: As the Flower Withers, Paradise Lost: Shades of God, Testament: The Gathering).
A maga nemében tökéletes, felülmúlhatatlan alkotás ez a kötet. Ám a maga neme itt történetesen valami szörnyen félelmetest, betegest és sötétet jelent, amit semmiképp nem szabad nem eléggé felnőtt ember kezébe adni. Nem csak, hogy túlmutat az átlagos képregényeken, de az őrület elvont megjelenítésében alighanem hasonlóan mélyre jut, még ha más eszközökkel is, mint mondjuk Csáth Géza egyes írásai, vagy épp a gótikus-természetfeletti-, ill. a kábszeres irodalom számos műve.