Cikkem a kiállításról a FotóVideó oldalán.
Részt vehettem a felújított Operaház egyik első előadásának, a Parsifalnak a fotós próbáján. Lett belőle cikk az ekulton (ajánló, a zöme a sajtóanyag), ill. sok-sok kép, ami meg az ekult FB oldalán látható. Érdekes és klassz élmény volt, sajnálom, hogy csak az első felvonást tudtam megnézni (az úgy egy és 3/4 óra volt).
Ebben a képregényben pedig ott van feketén-fehéren a csapat pályájának első évtizede, és tök jó. Teljes cikkem ekulton.
Nicholas Nixon 1975 óta évi egyszer lefényképezi feleségét és annak három húgát, vagyis a Brown nővéreket. A Mai Manó Házban május végéig megtekinthető sorozat képein így végigkísérhetjük az idő múlását, s közben saját magunkkal is szembenézhetünk.
Teljes cikkem a FotóVideó honlapján.
A Nulladik Változat 1989-ben alakult, a hazai alternatív rock színtér egyik meghatározó alakja. Új albumukra mégis nagyon sokat kellett várni. A Hol a határ címmel megjelent korong kapcsán Fenes Tibor énekes-gitárost kérdeztem, és a Hammer honlapján el is lehet olvasni, miket válaszolt. Elárulom: jókat.
Fotó: Szeifert Judit
Még akkor is, ha Carsten Henn regénye nem is annyira cukros, mint elsőre gondolnánk.
Ötödik albumuk a pont két éve kiadott Shape Without Form folytatása. A két anyag nagyon tágan értelmezett koncepciója az üresség, mely T.S.Eliot Az üresek című versén alapul (onnan az albumcímek is). Ám nem szükséges ismerni az előzményt, hogy magával ragadjon az új lemez, ahogy a kiüresedés különféle útjain sem muszáj elmerengeni – ez az a zene, amelyet a hallgató a maga szabad asszociációi szerint hallgathat, kedvére. És az benne a legfurább, hogy minden súlya-komorsága mellett is végeredményben felemelő, reményt adó - és szép.
Ez simán az egyik legjobb zenész életrajz, amit valaha olvastam, és ekulton a teljes cikkem.
A Pitypangbor nem kimondottan regény, inkább novellák füzére, melyekben azonban végig jelen van a 12 éves Douglas Spaulding és az ő családja. Douglas többé-kevésbé maga a gyermek Bradbury, s Green Town, a regény helyszínéül szolgáló városka sem egyéb, mint az Illinois állambeli Waukegan, ahol Bradbury felnőtt. Több novellájában is megjelenik ez az idilli, kedves kisváros, mely egyúttal a Gonosz lélek közeleg című, a maga módján horrorisztikus regény helyszíne is. De még az is végtelenül nosztalgikus, és az is a gyermekkor felmagasztalása. Hát még a Dandelion Wine.
Ez PKD korai zsengéje, a magyarul még ki nem adott maradék kevés egyike, még az igazán nagy művei előttről. De attól még ennek is megvan a maga súlyos mondanivalója, s mivel a totalitárius rendszerről ill. ember és számítógép kapcsolatáról szól (melyben utóbbi a vezér), hát érvényesebb, mint valaha. S nem mellesleg elég izgalmas is.
Érdekes panelek, jellemábrázoló közelik, atmoszférikus nagytotálok és a harc hevét érzékletesen megjelenítő képek sorjáznak itt is, ám művészi újításoknak épp úgy nincs helye, mint a színeknek. Nem is baj, ez a Conan sorozat így tökéletes. Nem tudom, ki hogy van vele, elvégre mégiscsak már-már ódonnak számít ez a képregény, én még azt is szeretem benne, hogy a stílus gyakran a korabeli Füles magazinokban megjelent magyar képregénysorozatokra emlékeztet. Ám ez távolról sem jelenti azt, hogy nincs változatosság, vagy hogy már nem John Buscema rajzait tartom a leghívebbnek Robert E. Howard örökségéhez. Így is minden résztvevő hozzátesz valami egyénit.
Az ekulton viszont alaposan kifejtettem, hogy mire gondolok.
• Könyv
Michael Ende: A Végtelen Történet
Ursula K. Le Guin: Szigetvilág sorozat 1-4.
Ray Bradbury: Gonosz lélek közeleg
David Almond: Half a Creature from the Sea, Bone Music, Counting Stars
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 3.
Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei
Frank Herbert: A Dűne istencsászára
Theodora Goss: Különleges hölgyek európai utazása I-II.
Andy Weir: A Hail Mary-küldetés
Stan Sakai: A kard (Usagi Yojimbo 12.)
2021 nekem valahogy inkább az újraolvasások ill. néhány rég esedékes kötet éve volt, mintsem az újdonságoké. 46 évesen újraolvasni A Végtelen Történetet olyan élmény volt, ami heteken át tartott ébren, járt a szellememben, és talán még most is így lenne, ha nem kezdek bele utána valamibe, ami idővel képes volt lekötni.
Ursula K. Le Guin első Szigetvilág regényét már rég olvastam, most újra elővettem, s aztán a három folytatását, és lenyűgöző volt az a valódi, megélt, hiteles életbölcsesség, amit fantasybe tudott oltani.
Ray Bradbury egyik legismertebb regényét is újraolvastam, de azt azért, mert újra kiadták, és most is elvarázsolt, akárcsak a Sandman még múlt év végén kijött 3. gyűjteményes kötete. Másik örök kedvencemtől, David Almondtól két korábbi novelláskötetet és egy új ifjúsági regényt olvastam, és továbbra is az egyik (ha nem a) legjobb élő írónak tartom, aki képes meglátni az emberben a jót, és azt mutatni meg az életből, amit én is keresek. S a lista többi résztvevője is emlékezetes élmény volt.
The Secret of Roan Inish
Holdfény királyság
Addams Family
Vancsó Zoltán: Peter Gabriel slideshow
Ebben az évben a magától értetődőkön túl is volt sok minden, ami elejét vette, hogy moziba menjek, vagy legalább megnézzek valamit. A fenti listán csupán két új film van, a többi rég várta már, hogy engem is elvarázsoljon, Vancsó Zoltán slideshow-ja meg pláne különleges volt.
Horváth Attila 50: Madrass, Flop, A Kert, Magyar Rockhírességek Csarnoka
Tulpa / Űrlénykirály x Galambos Péter, Urániamozi
Eilema / Icenap, Analog Music Hall
Slowmesh, Hammer special unplugged
Bloody Holly and the RicketZ, Hammer special unplugged
Koncertből sem jutott sok, bár több, mint múlt évben. Magától értetődik, hogy a Mezolitnak mondott, de azért a világ első Thy Catafalque koncertje volt a legfontosabb ebben az évben, de minden, amire eljutottam, gyógyír volt. Plusz volt két rövid unplugged koncert, amit a munkahelyemen vettünk fel a két zenekarral, Hammer interjúk exkluzív mellékleteként, hát, olyan élményben sem volt még részem sose. Hála!
Enslaved: Ruun II - The Epitaph
Justin Sullivan: Stone and Heather
Magma Rise: From The Heights From The Ground
Osi And The Jupiter: In Death [Carry Me Home]
Thy Catafalque: A kupolaváros titka
Tori Amos: Speaking With Trees
Unto Others: When Will Gods Work Be Done
Ebben az évben kevesebbet fotóztam, tesztelni sem volt nálam annyiféle cucc (viszont interjúztam Haller Szabival, aki lánglelkű ember és zseniális fotós), de azért készítettem néhány olyan képet, amiknek tudtam örülni, vagy amik jelentenek nekem valamit. Pl. ezeket:
2020 nyilván speciális év volt, és ’21 is, mégis máshogy. Nem szimplán megismétlődött az előző. Nyilván. Azt gondolom, hogy minden korábbinál fontosabb az alábbi, ami Frank Herbert Dűne c. regényében (meg a belőle készült filmben) amúgy is sokszor előkerült 2021-ben. Nem arról van szó, hogy mert nekem aztán ez olyan jól megy, nem ez a lényeg. Hanem, hogy minél ritkábban engedjük be a félelmet (és ebben pl. a fentiek is sokat segítenek):
„Nem szabad félnem.
A félelem az elme gyilkosa.
A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet.
Szembenézek félelmemmel.
Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem.
És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját.
Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.”
A Szigetvilág varázslója eredetileg 1968-ban jelent meg, magyarul a Móránál ’89-ben, és önmagában is lebilincselő olvasmány. Megismerkedünk benne a Szigetvilággal, egyúttal a sorozat egyik főszereplőjével, Karvallyal, aki kecskepásztornak születik Gont hegyei közé, majd idővel fény derül mágikus tehetségére. Ám hogy belőle lesz minden idők egyik legnagyobb varázslója, az első részben legfeljebb csak írói sugallat, hiszen szinte csoda, hogy túléli azt az iszonyatot, amit ő maga hozott saját fejére ifjonti tudatlanságában.
Le Guin ezen regényeiben, túl a csodás világon, a rétegzett, remek szereplőkön, vagy épp a sárkányokon (a Keep Of Kalessin innen vette a nevét!), s túl a lassan épülő, mégis magával ragadó cselekményen, nekem az írás (és a fordítás!) szépsége, a leírtak bölcsessége és tisztasága adta a legtöbbet. Olyan letisztult, természetközeli ez a világ és a szereplők, s közben mégis olyan emberség és életbölcsesség árad a könyvekből, amihez foghatót csak nagyon kevés más írónál tapasztaltam (még úgy is, hogy világos, hogy Le Guin sokakra hatott, Pullmantól akár G.R.R.Martinig). Jelen korunkban, mikor valami, A legtávolibb part-ban zajlóhoz hasonló szörnyűség történik velünk, olyan ez a sorozat, mint gyertya vagy fáklya lángja a sötétben.
(A cikk megjelent a HammerWorld magazin 2021. novemberi, No. 339-es számában.)