nat b
Név:

Ez amolyan félblog, nem igazi. Inkább csak arra van, hogy feltegyek akármi cikket, legyen Hammer-es, ekulturás, endless-es, vagy bármi egyéb, ami nekem valamiért fontos. És nem csak zenékről meg könyvekről meg filmekről. Hanem pl. helyekről, ahol járok. És biztos lesz itt pár gondolatom is, meg hasonlók.

vasárnap, augusztus 17, 2008

Sziget / Aug. 16. szombat: Watch My Dying

Majdnem napra pontosan egy éve láttam utoljára a Watch My Dying-ot, úgyhogy ezt megünneplendő, kifáradtam az ezévi szigetes koncertjükre is. Ha nem játszottak volna új nótát, mondhatnám, hogy sok újat nem tudok írni, mert most is ugyanolyan elemi erővel tolták a metalt, ahogy azt tőlük megszokhattuk, meg aminél gyengébben azt nem is volna szabad. De tényleg, olyan elánnal gyalulnak, hogy a Magyar Asztalosok Szövetsége felvette a WMD-t a szakszótárába, mint a legdurvább, legkeményebb, egyszersmind legtöbb szakértelmet igénylő munkák szinonimáját, s mellé olyan súllyal és energiával jön a zenéjük, ami csak nagyon kevesekre jellemző, úgy idehaza, mint külföldön. Kegyetlen jó koncertbanda a WMD! A már nem is annyira új dobos, Garcia Dávid meg erőteljesebben, metalosabban üt elődjénél, és az új szerzemény a bizonyíték arra, hogy tökéletesen beilleszkedett.

Watch My Dying. Fotó: UNA program amolyan mini best-of volt, Elsőbbségi, Fényérzékeny, Túladagolt idő, Nicht vor dem Kind, Az eredeti testforma, stb. Mellé az MTV Ikon Tankcsapda műsorához feldolgozott Lopott könyvek, amitől ugyanúgy a hideg rohangált a hátamon, mint az eredetitől, épp csak helyenkén death metalba csap át, alaphangulatilag meg inkább My Dying Bride-os lett. A siófoki bulival (ott vették fel az Ikont) kapcsolatban mesélte az énekes Gaobr, hogy amellett, hogy óriási élmény és megtiszteltetés volt számukra, a legszebb pillanatokat akkor élték át, úgy délután 5 óra tájékán, amikor beálltak a koncert előtt. A part tele volt fürdőruhás, vígan lubickoló népekkel, akik egy emberként merevedtek mozdulatlanná megrökönyödésükben, amikor a WMD belecsapott, hehe.

És ugye elhangzott még egy friss cucc, a Hattyúdal is. Hú! Eddig is voltak nótáik (a fentebb felsoroltak között is), amikbe táncos, trip-hop-os ritmusokat, témákat szőttek Bori Sanyiék, de úgy, ahogy kb. senki más, mert nem is veszed észre, csak elkezd rájuk járni a lábad, a tested. A Hattyúdalban pedig van egy rész, ami a Massive Attack pörgősebb dolgaira emlékeztet, de természetesen mindez metalba fordítva, úgy, hogy azonnal magával sodor. Emellett az egyik alapriff kimondottan rock & roll-os, de ebben a számban is van pár érzelmi húrszakadás. Szóval remélem, az egész új album végig ilyen jó lesz!