JP Ahonen: Belzebubs HC

JP Ahonen finn képregényrajzoló legsikeresebb sorozata az interneten is követhető Belzebubs, mely egy finn black metal zenekar tagjainak (metalos és azon kívüli) életéről szól. Az első gyűjteményes kötet magyarul 2017-ben jelent meg, a második két évre rá, cikkem tárgya pedig e kettő egy keményfedeles kiadványba helyezett kiadása. Mely nagyobb az eddigiekben megszokott CD méretnél, ami jól jön, ha az apró, rejtett részleteket, utalásokat is szeretnénk felfedezni. Márpedig van mit. Ahogy kacagni is.

Teljes cikkem e-kvlton.

Ernest Cline: Ready Player Two

Végül is elég fura lett volna, ha nem készül folytatás a Ready Player One-hoz. Lehet, hogy kerek, befejezett volt az első rész, de amiből merít (elsősorban a '80-as évek popkultúrája, a mainstream, mindenki által ismert könyvektől-filmektől-zenéktől-játékoktól kezdve a beavatott kevesek által kultivált, félig elfeledett remekművekig), abban számtalan folytatásos cucc van.

Az első rész maga is kultikus kedvenc lett megannyi olvasó körében, aztán jött a Spielberg által rendezett filmverzió, és hiába szedték ki belőle az eredeti regény megannyi ínyenc részét, s változtatták sokkal menőbbre, csilivilibbre és hollywoodibbra, új szintre emelte Ernest Cline regényének népszerűségét.

A második rész pedig, részint híven a megidézett popkult alkotások egy részéhez, részben ismétli az elsőt. Itt is küldetés van, csak nem három kulcsot kell megtalálni a közeljövő szuperinteraktívvá alakított internetes világaiban, hanem hét szilánkot. Stb-stb. Hogy Cline klisékből dolgozik, nem lehet a szemére vetni, hiszen pont az a lényege, hogy már megalkotott, meglévő elemekből épít valami újat, ami persze nem is új, de... Igen, ebbe jobb nem is belebonyolódni. Van, amiben kicsit olyan, mint az eredeti trilógia után készült Star Wars filmek, de igazából a Ready Player Two nem erőlködik úgy, ahogy amazok, hogy mindenáron előzmény és még szuperebb folytatás legyen. Amivel nem akarom azt mondani, hogy nem erőltetett, hanem hogy Cline meg sem próbál kilépni az első rész árnyékából. Emel a téten, persze, az is hagyomány, de azt hiszem, nem veszi túl komolyan magát. És végül is ez volt az első rész kulcsa is számomra: hogy szórakoztató volt.

Aztán hogy az egyes olvasók mennyire akadnak majd fenn a történet bakugrásain vagy az itt-ott beleszőtt, de nem igazán fajsúlyos, csak annak látszani akaró filozófikusabb pillanatokon, csakis a saját beállítottságukon fog múlni. Cline milliószor kijátssza a klasszikus korai videójátékok (vagy épp megannyi űropera és fantasy történet) Jokerét: ezektől sem vártuk el, hogy minden logikus, hihető és konzekvens legyen bennük. Abba sem tudok belekötni, hogy beáll a sorba, és ő is felszólal az LMBT ill. BLM csoportok jogaiért. Ahogy egy időben kötelező volt minden filmbe fekete szereplőt tenni, úgy most ennek van itt az ideje, majd pont ő lóg ki a sorból. Az első részben is szerepelt ez, de ott nekem hitelesebbnek tűnt, jobban beleilleszkedett a sztoriba, itt túl van tolva.

Ezzel együtt amire kifut a regény, az legalábbis elgondolkodtató, még ha szintén nem is eredeti. Cline próbált pozitívan állni a lehetséges jövőhöz, már önmagában ez is üdítő.

Máskülönben persze ez a regény is pörgős, izgalmas, szövevényes. És túlírt, akárcsak az első. Már annál is volt olyan érzésem, hogy Cline, akár tudat alatt, de szinte a filmverziót készítette elő a részletes leírásokkal meg a többi. Így másodjára sem a cselekmény, sem a geek háttér nem üt akkorát, de ez is a folytatások sajátja.

Más kérdés, hogy bár az első részben is volt megannyi utalás, ami nekem semmit sem mondott, de nem zavart, itt van olyan fejezet vagy szint, ahol egyszerűen untam, pont azért, mert semmit nem mondott nekem az adott geek háttér. És van olyan is, ahol meg azt éreztem, hogy ha az olvasó nem ismeri az adott környezetet, amibe a küldetés aktuális része vezeti hőseinket, hát Cline durván el is spoilerez neki egy halom dolgot. Az meg nem szép dolog.

De persze, jó volt ismerős dolgokra, utalásokra lelni, nekem pl. mindig öröm, ha hard rock/heavy metal zenekarokat is megemlítenek saját közegükön kívül. Nyilván olyan tömény ez a regény is utalások szintjén, hogy tuti a felét nem kaptam el, ugyanakkor azt gondolom, a magyar fordítás egy picit alaposabb is lehetett volna, mert van néhány olyan utalás, amelynek létezik magyar fordítása vagy értelmezése, ám itt nem az szerepel. De azt aláírom, hogy ez embertelen nagy munkát igényelt volna a fordítótól ill. szerkesztőtől, és megértem, ha a kiadó szerette volna minél előbb kihozni a magyar változatot.

Patrick Smith: Üdv a fedélzeten!

Patrick Smith pilóta és blogger könyvének „Tények és tévhitek a repülésről” az alcíme, s valóban azok a témák, kérdések adják a savát-borsát, amelyek sokunk fejében megfordultak már, amennyiben volt szerencsénk repülni. Smith közérthetően és élményszerűen foglalja össze, hogy mitől marad egyáltalán fenn a levegőben akár egy nagy dög Boeing 747-es is, mi micsoda a repülőgépeken, hogy működnek a repterek (s Smith szerint melyek a legszebbek vagy épp legocsmányabbak), milyen az élete a pilótáknak, mik lehetnek a bosszantó késések okai, és szerinte mit csinálhatnának másként a repterek és légitársaságok, és így tovább.

Teljes cikkem ekulton.

Horváth Attila 50: Madrass, Flop, A Kert – RAM Colosseum, a Magyar Rockhírességek Csarnoka

Horváth Attila, a Madrass, a Flop és A Kert gitárosa, életében másodszor is betöltötte a 25-öt, ennek örömére összehozott valamit, ami gyakorlatilag lehetetlen, s mégis megtörtént. Mindhárom zenekara színpadra lépett a meghívott szerencsések örömére. A helyszín végül a Rockmúzeum lett, melynek alapítói közé tartozik, és olyan, mint egy soktermű szentély.

Teljes cikkem ekulton. 

EiLEMA / Icenap, Analog Music Hall, 2021.06.25.

Az év első valódi koncertje volt ez számomra, két nappal az Eilema első albumának hivatalos megjelenése előtt, az Analog Music Hall kellemes teraszán. Mivel már korábban eljutott hozzám az album, és ott van az év eddigi legjobb anyagai között, jó kis estében volt részem.

Cikkem a Hammer site-on.

Frank Herbert: A Dűne Istencsászára

Frank Herbert a Dűne sorozat korábbi három részében is olyan léptékekben gondolkozott és szőtte lélegzetelállító történetfolyamát, mely próbára teszi a hétköznapi emberi elmét, ám jelen kötet nem „csupán” az időben ugrik nagyot. Különösen a címszereplő fejtegetéseit, ill. párbeszédeit kell koncentrált figyelemmel olvasni. S bár a legfontosabb gondolati szálak nem változtak – továbbra is a hatalom, a vallás, a tömegek mibenlétén és működésén spekulál a legtöbbet Herbert –, egyre messzebbre visz, úgy, hogy már az első rész is évezredekkel a mi jelenünk utáni, elképzelt jövőben játszódott.

Teljes cikkem ekulton.

Bloody Holly And The RicketZ interjú - Hammer exkluzív unplugged felvétellel

A Bloody Holly And The RicketZ nevű horrorpunk zenekar a múlt évben alakult, az énekese pedig a Lángolóról is ismert Kirsch András. Az eredeti koncepció szerint rajta kívül mindenki nőnemű lenne a csapatban, ez átmenetileg nem így volt, de azért megszületett a bemutatkozó EP-jük, az ötszámos Slashes To Slashes, Guts To Guts.A mérhetetlenül fogós dalokból négyet unplugged verzióban is előadott a csapat az interjú során a kedvemért, a YouTube-videó is ott van az interjúban a Hammer oldalán. 

 

Frank Herbert – Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne – Képregény 1.

Sokszor leírtuk már, hogy az 1965-ben indult Dűne nélkül nem lett volna Star Wars, és hogy Frank Herbertnél az akción és a szereplők személyiségén túl a gondolati tartalom is döbbenetesen erős. Annyi minden van a regényeiben, hogy a legkevésbé sem bánom, hogy még egy újabb, most épp képregényes verzióban is olvashatom-láthatom. Ráadásul a rajzolók hoztak pár egészen remek megoldást.

Teljes cikkem ekulton.

Ian McDonald: Luna – Holdkelte

Elvileg elérkeztünk Ian McDonald Luna-trilógiájának végére, de remélem, mint sorozat még folytatódik majd. Befejezi ugyan, de annyi mindent mesélhetne még arról, hogy mi történik a jövőben az ember által már belakott (és kizsákmányolt…) Holdon. A befejezés csak annyiban nem okoz meglepetést, hogy már hozzászokhattunk, hogy McDonaldnál (ill. megannyi más trilógiában) ilyenkor jön a Nagy Fordulat. Na de hogy mi, hogyan és miért… ott válik el, hogy ki az igazán jó író. És McDonald az. Hú, emberek, mit talált ki már megint ez a furfangos agyú brit…

Teljes cikkem ekulton.

Todd La Torre interjú

Todd La Torre jó sokáig dobosként érvényesült a floridai színtéren, majd a harmincas évei közepén a Crimson Glory énekese lett, 2012-ben pedig a Queensrÿche-ban vette át Geoff Tate helyét. Három Queensryche album után Todd idén egy Rejoice In The Suffering című szólólemezzel ápolja a klasszikus heavy metal hagyományokat. Épp a születésnapján interjúztam vele. Mondott pár dolgot, amit máshogy látunk, de attól még Todd csodajó arc, a lelkesedése, meg ahogy énekel, szuper.

Az interjú itt olvasható.

David Hockney · Martin Gayford: A ​képek története

Ez egy átfogó, lebilincselő és elgondolkodtató könyv, mely új látásmódot, új nézőpontot ad, sok mindent jobban értek általa a képzőművészetben ill. általában a képek kapcsán. Érdemes vele lassabban haladni, rászánni az időt, hogy minden a helyére tudjon kerülni, mert azért több szempontból sem könnyű olvasmány.

Teljes cikkem ekulton.

Matthew Dicks: 21 tétel a szerelemről

Akár felfoghatjuk úgy is, hogy Dicks könyve valahol Nick Hornby Pop, csajok, satöbbi-jének a továbbgondolása, ill. az abban oly fontos listaírás csúcsra járatása. Dan ugyanis, aki mesélőnk és listaírónk, már megházasodott, s nem a múltra koncentrál – noha sajátos kapcsolata maximalista anyjával, menő(ző) bátyjával és a válás óta eltűnt apjával nagyon is jelen van. Ám a naplószerűen, de listák segítségével megírt történet a (már nem is annyira) ifjú férj jelenéről szól. Arról, hogy hiba volt otthagynia a tanári állást és könyvesboltot nyitnia, és a csőd szélén állnak, de nem tudja, hogyan mondja el mindezt a feleségének… Listákat meg állítólag azért írt, mert a pszichológusa ezt tanácsolta neki. Hogy ebből épkézláb történet kerekedjen, ahhoz azért valóban kellett kreativitás Dicks részéről, de egész ritkán éreztem erőltetettnek a koncepciót. Mindenesetre végig kellett olvasnom, hogy minden a helyére kerüljön.

Teljes cikkem ekulton.

Haller Szabolcs / Nyugati24 Projekt - interjú

Haller Szabolcs önállóan is remek fotókat készít, járjon bár Kubában, Tibetben vagy épp Pécsett – képeit látva hamar megérti a néző, miért kérte fel őt a Fujifilm, hogy legyen hivatalos képviselőjük. Szabolcs számára azonban a közösségépítés is fontos, s ennek keretében hozta össze sokadmagával a Nyugati24 projektet, melynek keretében bő 24 órán át fotózták a Nyugati teret és környékét, páratlan fotóanyagot hozva létre.

Az interjú itt olvasható.

Kalas Györgyi: Sandwich ​grófja és a nápolyi pizza

Olvasmányos, élvezetes (jóhogy!), mókásan illusztrált könyv kedvenc ételeink történetéről, sok jó ismeretanyaggal.

Teljes cikkem ekulton.

Slowmesh interjú és exkluzív unplugged felvétel

Még februárban interjúztam a SLOWMESH zenekarral, a márciusi Hammerben jelent meg a cucc kb. harmada, de akkor még csak a lapba került QR kóddal lehetett megnézni azt a két exkluzív unplugged dalt, amit konkrétan ott nálam vettünk fel a srácokkal, és számomra simán az év egyik legjobb élménye volt (ÉLŐ ZENE!!!). Most viszont felkerült a Hammer site-ra a teljes interjú, baromi jókat meséltek az emberek (tési szélmalmok, Európa-turné-sztorik!), plusz itt van az unplugged youtube linkje.

 

 

Beregi Tamás: Egyszer egy kutya

Ahogy arra számítottam, az Egyszer egy kutya nem pusztán egy a kutyás könyvek sorából, melyek ilyen-olyan szemszögből írnak arról, milyen együtt élni egy kutyával, és milyen elveszíteni őt. Emellett korrajz is az elmúlt évek Budapestjéről egy bulizós életet élő alternatív fazon szemszögéből (aki minden bizonnyal jó nagy részben maga az író), elmélkedés életről és halálról, valamint két különös külföldi utazás krónikája. De a középpontban végig a Lulu nevű kutyus van, és az ő Bertram nevű gazdája, kettejük kapcsolata, utóbbi szerencsétlenkedései, rossz húzásai, de nemes és megindító cselekedetei is. Mert természetesen a menhelyről származó, felemás szemű kutya gyökeresen megváltoztatja az íróként a maga Magnum Opusán (mindhiába) dolgozó Bertram életét, az egész életfelfogását, s olyan szoros kapcsolat alakul ki közöttük, ami valóban életre szól.

Teljes cikkem ekulton.

Land Of Charon: A Láz

Húsz éve jelent meg a Land Of Charon utolsó teljes albuma, és Farkas János, Castro, a dobos megkért, hogy írjak róla cikket, hogy milyennek látom ma. Még mindig megrázó album, sőt, az évek csak gazdagították számomra.

Ekulton a cikkem.

Slowmesh: Isolate

Azt szeretem a Slowmeshben, hogy sok különféle gyökere van a zenéjüknek, melyekből valami csak rájuk jellemzőt alkotnak. Valami olyat, mely éppúgy működik odafigyelős, belemerülős hallgatásnál, mint amikor csak valami felszabadító, bulis zenére vágyom. Hogy nagyon komoly gondolatokra és zenészi megoldásokra éppúgy képesek, mint megveszekedettül feelinges rockzúzásra. És hogy mindez egyensúlyban van náluk.

Teljes cikkem ekulton.

David Petersen: Egérőrség: 1152. tél

Az Egérőrség története 1152. őszén kezdődött, már ami a képregénysorozatot illeti, mert egyébként hosszú-hosszú történelme van már ezeknek az egereknek. David Petersen író-rajzoló lenyűgöző történetet és illusztrációkat alkotott már az első kötetben is, de arra nem számítottam, hogy a folytatás még jobban fog tetszeni.

Teljes cikkem ekulton.

Nick Hornby: Egy házasság helyzete

Először elolvastam a könyvet, aztán megnéztem HBO Gón a belőle készült sorozatot. És ilyen megközelítésben a tévés verzió tetszett jobban, méghozzá azért, mert a könyv gyakorlatilag csak forgatókönyv, leírja röviden, hol van a házaspár (mindig ugyanabban a pubban, majdnem mindig ugyanazon asztalnál), és ott vannak az amúgy gyakran szuper (másfelől nem teljesen életszerűen sziporkázó és frappáns) párbeszédek, de hiányzik, hogy Hornby mindezt kikerekítse a maga intelligens és szórakoztató módján. Attól még a könyv és a sorozat intelligens és szórakoztató, de úgy vélem, megkíván némi megfelelő hozzáállást az olvasó-nézőtől.

Teljes cikkem ekulton.

Kirsch András: Krákogjatok, varjak! - Versesköpet

Kirsch András nevét a német import (vagy épp azon irányba exportra szánt) szeszesitalokat fogyasztók félig ismerik, hiszen a családneve cseresznyét jelent. Az újságíróként (pl. Lángoló Gitárok) és horror punk énekesként (Bloody Holly and the RicketZ) a honi underground rockszíntéren jól ismert férfiút első kötetében nem kimondottan új oldaláról ismerhetjük meg, hiszen akik ismerjük, tudjuk, hogy megveszekedett humora van, melyet eddig is bőven csatornázott írásos művekbe.

Teljes cikkem ekulton.

Amang: Balance Trans I. – II.

Lufti Amang Balázs egy rendkívül sokoldalú ember. Magam közel húsz éve ismerem, amikor még a Vian nevű zenekarban énekelt, és a népzenét keverték rockkal, kiválóan. Azóta Amang még sokkal szélesebbre járta világát, így ez a dupla szólólemeze rendkívül változatosra, színesre sikeredett.

Teljes cikkem az albumról ekulton.

Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 3.

A Sandman későn jutott el hozzánk (még a Cartaphilus-féle első kötetek is), mégsem túl későn, hiszen ott volt a '90-es évek levegőjében, ismeretlenül is átjött a szellemisége. S mégis milyen megdöbbentő és káprázatos élmény végre magyarul is olvasni! Az öt kötetből álló gyűjteményes kiadás közepe jött ki múlt év végén, és ekulton írtam róla.

The Waiting Ones: For Those Who Love To Be On the Road

A The Waiting Ones Kovács Attila gitáros első szólóalbuma, és még annál is változatosabb, mint amire emberünk múltja alapján számítani lehetett.

Attilát magam a miskolci Varso zenekarban ismertem meg, amellyel igen sajátos progresszív metalt játszottak, melybe a King Crimson-féle borulások épp úgy belefértek, mint a Toolt idéző fura témák, de akár sludge meg death metal vaskosságú riffek is. Aztán számos zenekarban szerepelt, mint a Watch My Dying, a Superbutt vagy a Sear Bliss (ott most is), de ő az életrehívója a vaskos humorú, őrült szerzeményei miatt hírhedtté vált Halálfej együttesnek is. Ám ez a szólóanyag nem poénkodós (csak egy icipicit), és már csak azért is komoly teljesítmény, mert minden egyes hangját maga Attila rögzítette. A dob így jobbára dobgép, és nem mindig szól szépen, máskülönben viszont nem érheti szó a ház elejét, jól összerakott anyag ez.

Teljes cikkem ekulton.

Best of 2020

• Könyv  

Isabel Allende: Maya naplója

Susanna Clarke: Piranesi

Philip Pullman: A Titkos Birodalom

David Petersen: Egérőrség: 1152. ősz

Ken Liu: Az ​istenekkel nem lehet végezni

Lily Brooks-Dalton: Az ​éjféli égbolt

Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve

Joel Meyerowitz: Hogyan ​fotózok én

Ray Bradbury: Marsbéli ​krónikák (teljes változat)

Frank Herbert: A ​Dűne

Ahhoz képest, hogy a könyvpiacnak igen odavágott a járvány, egész sok szuper megjelenés volt, rengeteg jó könyvet olvastam 2020-ban, újakat is, nem csak újraolvasósakat. Igaz, a legjobban egy végre sorra került régebbi regény tetszett.

• Film

Inkább lennék özvegy

Világpolgárok

A család kicsi kincse

Az Úr sötét anyagai 2. évad

Csodatévők 1-2. évad

 

Ebben az évben nyilván alig voltam moziban. Egy igazán kiemelkedő filmet láttam ott, meg még egy nagyon jót, a többi felejtő, de HBO Gón megnéztem végre a fenti lista harmadik darabját, plusz nagyon jó volt a fent említett két sorozat is (Steve Buscemi mint Isten egyszerűen felülmúlhatatlan).

• Koncert

Storm The Studio / Superunknowns, A38

Mad Robots / Slowmesh, Trip hajó

Watch My Dying / Cadaveres / divideD, Dürer Kert

Összesen ennyi koncertre jutottam el 2020-ban. Az év eleje iszonyú sűrű volt, aztán meg nem lehetett menni, aztán meg egy kis ideig de, és mindhárom nagyon emlékezetes koncert volt. És nagyon sajnálom, hogy a Dürer Kertnek is elhozta a végét ez a rohadt év.

 

• Dalok 

Angertea: Chris

Armored Saint: Standing on the Shoulders of Giants

Deftones: Ohms

Divided: Until the Stars Turn Cold

Dool: Wolf Moon

Enslaved: Homeland

Fates Warning: Now Comes The Rain

Garmarna:  Ramunder

Ghost Toast: Eclipse

Green Carnation: Leaves of Yesteryear

Kari Rueslatten: Alt brenner nå

Mad Robots: tentacles

Molasses: Death Is

Molnár Róbert Band: Valami álom

Mytra: N.I.R.A.

Nomad: Lesz még nyár

Pain Of Salvation: Icon

Pallbearer: Forgotten Days

Pearl Jam: Dance of the Clairvoyants

Perfect Pill: Nothingness

Psychotic Waltz: Pull the String

Reason: Messiah

S.O.O.T.: BánaToska

Sólstafir: Alda Syndanna

The Moon And The Nightspirit: Kaputlan kapukon át

The Ocean: Pleistocene

Thy Catafalque: Napút

Trident: Jobb lesz

Tulpa: Paralyzed

Zselenszky: Elhallás

De készítettem egy youtube-os lejátszási listát is a fenti dalokkal.

• Fotók

Nyilván fotózni sem nagyon jártam el a járvány alatt, de pl. az alábbiakat szeretem.

Tápiószentmárton

Mad Robots koncert

Hegyestű, Monoszló

Fölösleges arról írnom, hogy a fentebb összeszedett csodajó dolgokon túl milyen volt 2020, alighanem mindenkinek ártott, bár természetesen most is van, aki meggazdagszik mások nyomorán. Ami engem különösen dühít, az az, hogy a kultúránkat öli ez az egész. A kulturálódás és szórakozás közösségi lehetőségeit. És azt, hogy találkozzunk a szeretteinkkel. Emberi mivoltunkban kaptuk a legnagyobb pofont. Ezért fontos, hogy olvassunk jó könyveket, hallgassunk jó zenéket, nézzünk jó filmeket, és minden lehetségeset megtegyünk a kapcsolataink ápolgatására. És hogy emlékezzünk, mi volt azelőtt. Mekkora szabadságunk volt, mit vesz el tőlünk ez az egész. Adja az ég, hogy 2021-ban véget érjen a járvány, és újra emberhez méltó életet élhessünk!

 

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

A különösen esztétikus borítóba csomagolt könyv egy japán színházi rendező és színjátékíró műve, egy díjnyertes darabjából írta át különálló, egymáshoz mégis megannyi szállal kapcsolódó fejezetekből álló regénnyé. Számomra ritka különleges olvasmány volt, és nem csupán azért, mert végig a Funiculi Funicula nevű kicsiny tokiói kávézóban játszódik, ahol az egyik székre leülve az ember visszautazhat a múltba…

Teljes cikkem ekulton.

Huszti Gergely: Mesteralvók viadala

A fekete borítós első kötetet a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum az Év Ifjúsági Könyv Írója-díjjal jutalmazta (vagyis nyilván a szerzőt), és a hasonlóan szép, ám fehér borítós folytatás nem is okoz csalódást. Persze folytatásról, pláne befejezésről elég nehéz spoiler nélkül írni, azzal meg, hogy a három mesélő-főhős szemén és szavain keresztül elénk tárt történet nem várt fordulatokon keresztül eljut a végkifejlethez, még semmit nem mondtam. Ki látott még olyat, hogy egy író félbehagyja a sztorit?! De a cselekményről tényleg nem szabad sokat elárulnom, legyen elég annyi, hogy ha Huszti uram remekül felépített egy másik világot, beletéve számtalan sajátos, üdítően egyéni „dolgot” és szereplőt, hát a folytatásban mindezeket jó alaposan összerázza és összehozza, és számos olyan pillanat vár az olvasóra, amikor a lélegzetéért fog kapkodni.

Teljes cikkem ekulton.

Roy Thomas: Conan kegyetlen kardja 3.

Jó, mint mindig, sőt. A kötet záró, tizenegyedik fejezete „Az elefánt tornya” című Howard-novella feldolgozása, mely tartalma és cselekménye kiemelkedik az életműből. Howardra egyértelműen hatott az H.P. Lovecraft-féle természetfeletti horror (levelezésben is álltak), ám egyikük életművében sem igen találni olyan érzelmi, gondolati pluszt, amilyet ez a kivételes történet hordoz. Bár Conan itt is győz, még őt magát is megérinti annak a mérhetetlen szomorúsága, amivel találkozik – és ami miatt a történet vége hovatovább felemelő lesz. Pusztán ezen fejezet miatt is érdemes beszerezni ezt a vaskos kötetet. 

Teljes cikkem ekulton.

Henry Carroll: Ezt ​a könyvet kell elolvasnod, ha jó fotókat akarsz készíteni

Henry Carroll vékony kis könyve merész vállalásnak tűnik a címe alapján, de tényleg nagyon sokat tanulhat belőle az olvasó, legyen bár kezdő vagy tapasztalt fotós. Carroll egyik nagy erénye, hogy képes megértetni az olvasóval, hogy az egyes témáknál megjelenő fotók hogy működnek, mi bennük a jó. És van köztük nem egy, amire elsőre bárki avatatlan legyintene, hogy ilyet akárki tud, de aztán Henry elmagyarázza, mi bennük a lényeg, és onnantól máshogy látjuk. És ez rendkívül inspirálólag tud hatni az emberre.

Teljes cikkem a FotóVideó magazin honlapján olvasható. 

Lily Brooks-Dalton: Az éjféli égbolt

Oly’ sok történetet írtak már a világvégéről, összeszámolni is lehetetlen volna. Ezek egy része azt is igyekszik megmutatni, hogy az esetleges túlélőkkel mi történik, de még azok között is kevés olyat találni, amely oly mértékben az emberi oldalra koncentrálna, mint Lily Brooks-Dalton lenyűgöző és megrázó regénye.
Ez a könyv, ha félreteszem az űrbéli és sarkköri hátteret, két ember drámája, két emberi élet krónikája, melyet a szépirodalomban is ritkán tapasztalt őszinteséggel és empátiával mesél el az írónő. Ám a háttér egyáltalán nem mellékes – egyrészt szimbolikus, a magányt, a belső, megélt érzéseket és a közelgő véget vetíti ki, másrészt a tájleírások olyan láttatóak és megkapóak, hogy áhítatot keltenek az olvasóban. 

Teljes cikkem ekulton.

Bede Béla: Budapest építészete

Bár a tartalom szűkre-tömörre szabott, hogy szinte zsebkönyv méretű maradhasson ez a könyv, mégis rengeteg infót ad át. De ami miatt olvasmányos is, az az, hogy a szerző fanyar humora és lelkesedése (vagy épp negatív véleménye) is elő-előbukkan a sorok között. Persze nehéz is lenne nem lelkesedni például a szecesszió egyik-másik remekművéért, de Bede Béla szavai nyomán az olvasó bizonyosan máshogy fog nézni Budapestre, és jó eséllyel elkezdi szervezni a városnéző sétáit az egyes, figyelmét felkeltő helyekhez. 

Teljes cikkem ekulton.

Ken Liu: Az istenekkel nem lehet végezni

Ken Liu egy kortárs zseni, szerintem szépirodalomban is, de sci-fiben biztos, sőt, fantasyben sem utolsó. Ez a novelláskötete is változatos, bár van egy nagyon erős központi téma, amely számos íráson és évezreden keresztül vonul. Ott kezdi, hogy leírja a mát-holnapot, hogy mi lesz az emberből, aztán ez önmagában épp elég kiakasztó, de van itt más is. Liu nagy koponya, nagy gondolkodó, de az emberrel, az emberivel foglalkozik, így elkerüli a ridegség csapdáját, melybe sok SFF író beleesik.

Teljes cikkem ekulton.

Catherine Gilbert Murdock: Fiú könyve

Egy középkori történet két cseppet sem átlagos főszereplővel. Miközben ifjúsági regényhez mérten elég alaposan bemutatja a csúf középkori viszonyokat, és van benne bőven kaland, misztérium és valahol a felnőtté válásról is szól, számomra a beleszőtt derű, fény, jóság adta a velejét, azért szerettem annyira nagyon. 

Cikkem ekulton.

Joel Meyerowitz: Hogyan fotózok én

Hogy a fotográfia művészet is lehet, már régóta tudjuk, de hogy micsoda szenvedély, megismerési vágy hajtja a legnagyobb fotóművészeket, arról ritkán olvashatunk. Meyerowitz soraiból pontosan ez ragyog át, és ennek köszönhetően inspiráló élmény lehet bárki olvasónak. Emberünk ugyanolyan remekül kapja el az utcán az emberi pillanatokat, a fény csodáit, a világvárosok káoszát tükröző, elképesztő, szemvillanásnyi együttállásokat, ahogy a saját fotós filozófiájáról beszél. 

Könyvéről két helyre is írtam, jobbára hasonlókat, csak ekultura.hu-ra némileg általánosabban, a FotóVideó magazinba meg némileg "fotósabb" megközelítésben.

Neil Gaiman – Rafael Albuquerque: Smaragdzöld tanulmány

Gaiman egy szerkesztő barátja felkérésére írta ezt a novellát, aki a lovecrafti világot Sherlock Holmeséval keverő sztorit rendelt. Neil pedig megcsinálta, olyan frankón, színesen és csavarosan, ahogy csak kevesen tudnák. Aztán az Eisner-díjas Rafael Albuquerque megrajzolta-festette képregénynek, és igazi ínyenc darab lett a végeredmény.

Teljes cikkem ekulton.

David Michie: A négy lábon járó spiritualizmus

A buddhizmus, ahogy DLM, vagyis a dalai láma macskája immár a harmadik róla szóló könyvben is kifejti több helyen, nem igazán vallás, bárki beépítheti a maga gondolkodásmódjába, hétköznapjaiba, ugyanakkor számos vallással rokon értékeket tart fontosnak, élen az együttérzéssel. Melyről ez a könyv egészen sokat beszél, és ennek azért örülök, mert mindig is olyasminek éreztem, ami elvben nagyon szép, de gyakorlatba átültetni sokkal nehezebb. Itt erre is kapunk, ha nem is receptet, de útmutatást.

Teljes cikkem ekulton.

Nick Hornby: Olyan, mint te

Nick Hornby abban mindig jó volt, hogy könnyeden, gördülékenyen fogalmazzon és vezesse a cselekményt. Hogy hétköznapi, mégis emlékezetes szereplőkről írjon. És hogy mindezek közepette mégis mélyenszántó gondolatokat adjon át. Azt kétlem, hogy az Olyan, mint te lesz A Brexit Korszak Alapműve, ahogy volt a Pop, csajok a maga idejének, de helyenként a szívem is összeszorult, annyira jól megfogta, mi is történt az emberek és a hétköznapok szintjén.
S mellette mesél ebben a könyvben rasszizmusról és valódi elfogadásról, egy problémás párkapcsolatról, és így tovább. Teljes cikkem ekulton.

Tom Polonkai: Sarasvati Devi's Grace

Polonkai Tamást a magyar underground rock életet figyelemmel kísérők a remek grunge/stoner zenét játszó, egri Polly Is Dead zenekarban ismerhették meg. Ez a kultikus csapat már rég nincs, ahogy Tamás későbbi rock formációja, a Bálnalovas is a múlté már, ám szerencsére a Pearls Of Long Loved Years zenekara létezik, s viszi tovább a Pollyval / Bálnalovassal megkezdett irányt.

Ám, ahogy a Sarasvati Devi's Grace cím sejteti, Tamás angolosított saját nevén kiadott albuma valami egészen más. Nem szokatlan tőle, hiszen hat éve az Apokrif című lemez is hasonlóan spirituális vizekre evezett, ám cikkem tárgya végig indiai/hindu mantrákat tartalmaz, nem magyar nyelvű dalokat. Melyeket nagyon jól esik hallgatni, békét hoznak magukkal. Teljes cikkem ekulton.

Susanna Clarke: Piranesi

Susanna Clarke brit író A Hollókirály c. könyve az ezredforduló óta megjelent fantasyirodalom egyik kiemelkedő, számos díjjal elismert alkotása, egy minden ízében különleges monstrum, mely eredetileg 2004-ben jelent meg. Az ehhez kapcsolódó novellagyűjteményre (Búcsúbáj ​hölgyei és más történetek) sem kellett sokat várni – ám azóta semmit nem adott ki az írónő.

Aki pedig ennyi éven át várta egyre, hogy újra az ő míves, szőlőindákként tekergő sorait olvashassa, az jó, ha tudja, hogy a Piranesi valami egészen más. Ez a legfontosabb, amit elmondhatok róla, minden más, még a fülszöveg is csak csorbítana az élményen. De nem azért kaptam meg megjelenés előtt Molnár Berta Eleonóra gyönyörű fordítását, hogy aztán egy szót se írjak róla és magamban tartsam az élményt. Mely a maga módján már-már katartikus volt.

Teljes cikkem ekulton.

Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Az Athéné Klub trilógia első része ez, mely 2018-ban megkapta a legjobb első regénynek járó Locus-díjat. Theodora Goss magyar származására ebben a kötetben még kevés momentum utal (a folytatás viszont Budapesten is játszódik majd!). A történet szereplői különféle viktoriánus kori irodalmi művekből vett alakok vagy azok rokonai, és a megidézett regények, novellák mellékszerepre kárhoztatott, sokszor elfelejtett női alakjait teszi a középpontba - de pl. maga Sherlock Holmes is felbukkan. A cselekmény csavaros, izgalmas, néhol félelmetes, de az írónő ill. a klubtag hölgyek saját hangja és humora miatt leginkább szórakoztató regény ez - a szó legnemesebb értelmében.

Cikkem róla ekulton.

X. Tattoo The Sun fesztivál - 2020.09.12.

Nekem a DK nem egy párt, nem is a Dead Kennedys, hanem a Dürer Kert, amiben jó eséllyel utoljára voltam koncerten (de még remélhetőleg a Képregényfesztivál lemegy ott).

A X: Tattoo The Sun fesztivál covidosra lett szűkítve, három zenekart láttam, jó volt nagyon. Beszámolóm és sok fotóm a Hammer site-on.

Roddy Doyle: Paddy Clarke, ha ha ha

Paddy Clarke 1968-ban épp tízéves, bár az évszám, egyáltalán a történelmi háttér csak annyira van jelen, amennyire egy ilyen korú gyereknél lenne. Paddy keresetlen őszinteséggel és gyermeki csapongással mesél az életéről, a számtalan apró balhéról, amibe osztálytársaival rángatják egymást, arról, hogy hogyan bánik a kisöccsével (általában tahó módon), és mi zajlik mindeközben a családjukban.
Megindító regény. 

Cikkem ekulton.

Mad Robots / Slowmesh, Bp. Trip Hajó, 2020.09.04.

A Mad Robots új albuma az év legjobbjai között van, a Slowmeshre is kíváncsi voltam, szóval vállaltam a kockázatot, és lefáradtam a TRIP Hajó gyomrába. Ahol aztán bebizonyosodott, hogy még járvány idején is teremnek kincsek a magyar undergroundban.

Beszámolóm a Hammer site-on.

Inkább lennék özvegy

Ez egy csöndes és lassú film a felszínen, de csak mint a tenger, ha nyugodt. És semmi ehhez a hasonlathoz hasonló klisés nincs benne, miközben olyan valósan és hitelesen mutatja meg egy házasság végét, amennyire film csak megmutathatja. Nem szólva az amúgy már felnőtt gyermekük nézőpontjáról. Aki egy hétvégén végre hazamegy meglátogatni idősödő szüleit, és az apja akkor borít…

Érzelmileg igen megterhelő film, mármint felnőttként, házasként, apaként, fiúként, túl sokmindenen. Biztosan sok néző érzi majd úgy, hogy mindegyik szereplővel tud egy kicsit azonosulni – akármelyikük nézőpontját figyeltem is, mind már-már hétköznapian valóságos, egyben iszonyú fájdalmas volt. De ez nem az a film, amiben nincs valamiféle feloldozás.

Teljes cikkem ekulton.

Frank Herbert: A Dűne gyermekei

Frank Herbert nagyszabású Dűne sorozatának harmadik kötete eredetileg 1976-ban jelent meg, magyarul ez a harmadik, átdolgozott kiadása. Követvén A Dűne messiása c. második részben megkezdett gyakorlatot, ez a kötet sem ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző befejeződött. Hanem kilenc évvel később, és Herbert újfent csavar egy hatalmasat a történet menetén, ismét más megvilágításba helyezve a szereplőket.

Cikkem ekulton.

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (teljes változat)

Hetven éve már, hogy megjelent Bradbury hamar sci-fi klasszikussá érett könyve (mely kevéssé regény, inkább novellafüzér), és ennek örömére az Agave speciális kiadással örvendezteti meg a hajdanvolt Mester régi és reménybeli új híveit. Egyrészt újraszerkesztették Kuczka Péter egyébként remek fordítását, másrészt hozzácsapták Bradbury többi marsbéli novelláját. Köztük olyanokat, melyek magyarul még sosem jelentek meg.

Teljes cikkem ekulton.

Storm The Studio / Superunknowns, 2020.08.13.

Ha nem lett volna a pandémia, akkor is ezt a koncertet vártam volna a legjobban ebben a rihes évben. Igaz, Esztergom helyett végül Pest s Buda között, az A38 hajón került megrendezésre, és persze, hogy érződött rajta a járvány hatása (a közönség is visszafogottabb volt, ötszázan sem voltunk, és csak lassan oldódott az az átok feszültség, amit ez a helyzet szült). De mégis, megtörtént: Fodi hazajött Japánból két koncert erejéig! És még Bedlam dal is volt!

Beszámolóm a Hammer site-on, fotókkal.

Alexander Norman: A dalai láma

Alexander Norman nem a felmagasztalás és ájult csodálat hangján ír könyve címszereplőjéről, hanem jobbára tárgyilagosan, a történelmi eseményekre helyezve a hangsúlyt, megmutatva, hogy milyen állapotok uralkodtak Tibetben Tendzin Gyacó születése előtt, mi vezetett odáig, hogy Kína megszállja az országot, s mi minden történt azóta – hogyan lett ez a kedves ember korunk egyik legfontosabb alakja, az együttérzés terjesztője és két lábon járó példája. 

Teljes cikkem ekulton.

David Gibson: Streetfotózás

A streetfotózás, ha jól csinálják, egyszerre örökíti meg a kort és valami kortalant.
Ritka öröm, hogy ez a hazánkban hiánypótló kötet megjelenhetett magyarul. A téma avatott és elkötelezett művelője írta, aki minden lelkesedése mellett is képes úgy vallani erről a sokat vitatott fotós irányzatról (vagy talán nevezhetjük műfajnak is), hogy akár azok is megértsék, mi ebben a jó, akik szerint nettó tahóság vadidegeneket orvul lefotózni az utcán.

Teljes cikkem a FotoVideo magazin honlapján.